Mindennapi agybaj

Ismered Teddy-t és Mosby-t?

Teddy elment egy-két napra dolgozni,  így a felszabadult szabadidőmet azzal töltöttem,  hogy egy kicsit beszélgettem Mosby-val. Igazándiból olvasni akartam,  vagy egy kicsit játszani a gépen ( igen,  egy kicsit kocka vagyok,  de inkább a konzolos fajta),  a lényeg az,  hogy magamra akartam fordítani azt a kis időt,  de mégis a téma és a világról alkotta véleménye vitt magával. Szóba került a munkám is és meg kell mondjam irigylem mind a két srácot. Teddy-nél és Mosby-nál is ugyanaz a párbeszéd folytatódott le. 

Elmeséltem,  hogy mik történnek a munkahelyemen és a folyamat mindig ez volt:
– Ők: Én a helyedben már rég felmondtam volna.
-Én: Ez nem ilyen egyszerű.
-Miért nem? 
– Mert csomó papírral jár és ott az az 1 hónap felmondás meg minden. 
– De igenis egyszerű. Bemész,  felmondasz,  kijössz. A többi csak formalitás.
Ezért annyira tudom őket irigyelni. Nem agyalják túl,  csak mennek arra amerre szerintük helyes és amerre szerintük nekik megéri. Csak a saját előrehaladásukat veszik figyelembe. Végül hosszas gondolkodás után bevallottam először Teddynek,  majd ezalatt a bizonyos beszélgetés alatt Mosbynak is,  hogy mi miatt tartom ezt az egészet annyira bonyolultnak. Bűntudatom van. Bűntudatom van amiatt,  hogy miután ők helyettesítettek és segítettek az iskola alatt ezalatt az egy év alatt,  én el akarok menni máshova. Ám mind a két sráctól ugyanazt a hitetlen kérdést kaptam: Azért van bűntudatod,  mert kezdeni akarsz valamit az életeddel?
 

Annyira pofán vágott ez a kérdés,  főleg amikor Teddy mondta ezt nekem. Ebből a szemszögből sose néztem. A végső löketet Mosby adta meg ugyanezzel a kérdéssel (meg az,  hogy Teddyvel hosszasan beszélgettünk erről és mindenben kérdés nélkül támogat). Megfogalmazódott bennem aegy mondat.,  miszerint ” A büdös francba,  ha már a saját szabadságomból megy a suli és én fizetek érte,  akkor adja már a jó isten,  hogy olyan munkám legyen ahol jól érzem magam és nem úgy bánnak velem mint a 10 éves Jolikával.”

Na szóval erről beszélgettünk jobbára Mosby-val. Meg a jövőről. Annyira érdekes, hogy mennyire másféleképp tudják előadni a dolgokat. Míg Teddy inkább egy kicsit vita szakkörösen próbálja megbeszélni a dolgokat, Mosby kimondja amit gondol és kész. Furcsállom, hogy ennyire különböznek és mégis ennyire jóban vannak ( lehet, hogy pont ezért, ki tudja), de mégis jó látni, hogy ennyire jól kijönnek, hogy hajlandóak még összeköltözni is (bár ezt az egymásnak tartozás részt nem nagyon értem, ami köztük szokott folyni, de lehet mert csak nő vagyok). Néha egy kicsit idegesítőek, együtt meg aztán főleg, de mégis úgy gondolom, hogy sokkalta izgalmasabb így az élet. Van ez a fura kis szimbiózisunk, amiben mi jól eléldegélünk. Furcsa a felállás? Naná! Szenvedek tőle? Néha ( főleg ha E3 van). Megbántam? A legelején… egy kicsit, talán. De egy percig se gondoltam arra, hogy elcserélném bárkivel is. Teddy kitartása és segítsége segített el a vizsgákig. Mosby rávilágított arra, hogy az embernek néha hangosabbnak kell lennie mint mások (ezt Teddy is mondta az ő kis cuki medve stílusában). Egy szóval minden nappal egy kicsivel több az agybaj, de legalább az én életem. 🙂

(Hanyadikát írunk? AUGUSZTUS 6?????!?!?!?!!?!?!? Jesszus, Teddy elutazik egy hétre. Mosby itthon lesz. Segítség!😱)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!